A trombita karbantartása
A rézfúvós hangszerek folyamatosan ki vannak téve a zenész leheletében lévő szennyeződéseknek. Idővel ez a lerakódás felhalmozódik a hangszer belsejében, aminek hatására gyengébb lesz a teljesítmény. Különösen a ventil működést befolyásolja drasztikusan, ha ezek a részecskék hozzátapadnak a dugattyúhoz és a szeleptokhoz.
Az emberi nyál is káros ezekre a hangszerekre. A nyálban található sók és enzimek elősegítik a Monel-ventil foltosodását, megtámadják a belső forrasztásokat, vörös rohadást okoznak a tolócső görbületeiben. A hangszerek külső felületén a kéz izzadása okoz ilyen rohadást. Ezért a hangszer kifogástalan működésének biztosításához és a korrózió meggátolásához a rendszeres és hatékony tisztítás elkerülhetetlen. A karbantartás itt következő módszere biztosítja, hogy a hangszer a lehető legjobban működjön. Bár rengeteg eljárás használatos, ez a módszer a szappanos vízre, egy kis erőfeszítésre és a józanészre épül.
A tisztító felszerelés
A hangszer belső tisztításához egy minőségi tisztítóeszközre van szükség, amit teljes hosszában védőréteg takar. A kefe ("kígyó") sörtéinek közepesen keménynek kell lenniük, a végeknek viszont nem lehet fém hegyük. A drótkefék gyorsan teljesítik feladatukat, de a kockázat, hogy összekarcolják a hangszert, nem indokolja használatukat. Arról van szó, hogy rendszeres használatuk annyira összekarcolja a hangszer belsejét, hogy jobb felületet biztosít a penész két mosás közti megtelepedéséhez. Ráadásul egy öreg hangszer elvékonyodott fala könnyebben ki is lyukad. Ezért a törmelék fellazításánál bízzunk inkább a szappanos víz bizonyított erejében, majd alapos, de gyengéd súrolással távolítsuk el azt. A szeleptok tisztításához használjunk ehhez való kefét, hogy elkerüljük a burkolat falának rongálódását. Ne használjunk súrolószivacsot, fémkefét és semmilyen csiszolóanyagot. A fúvókát fúvókakefével tisztítsuk, de pamut vagy hab tampon jól használható a tölcsér belsejében.
Szappan és folyékony mosogatószer is használható, de ne használjunk fogkrémet, súrolószereket, vegyi anyagokat vagy olyan szappant, ami tejessé teszi a vizet. Kerüljük az olyan szappanokat, amelyek illatosítottak vagy testápolót tartalmaznak. Az olyan tisztítószerek, amelyek oldószereket tartalmaznak, felpuhíthatják, és vörössé tehetik a lakkozást. Némelyik annyira lúgos lehet, hogy fokozhatja a vörös rohadást, ami már a hangszeren képződött. Hallottuk, hogy vannak, akik alkoholt használnak (bedörzsölőszeszt vagy akár vodkát is) a dugattyú tisztításához. Nem rossz ötlet.
Kezdjük azzal, hogy minden tolócsövet eltávolítunk. Puha papírtörlő segítségével távolítsuk el a cúgzsír maradványait a tolócsövekről és a hangszerről. Egy kis zsír hosszú ideig lassítja a ventileket, ez a lépés pedig megakadályozza, hogy a zsír átkerüljön a ventilekre és a szeleptokra tisztítás közben. A szilikon alapú zsírt különösen nehéz eltávolítani. Ha ilyen van a tolókákon, spiritusszal átitatott papírtörlővel töröljük le. Tegyük a tolókákat biztonságos helyre, míg a szappanos víz elkészül.
A ventileket is a legjobb külön pucolni. Először áztassuk be őket külön műanyag poharakba, amelyek annyi langyos vizet tartalmaznak, hogy belepje a dugattyú tetejét, de a filcet nem. A kefe segítségével finoman megtisztítjuk minden egyes dugattyú nyílását és puha szappanos ruhával mindegyik külsejét. Hagyjuk, hogy az áztatás végezze a tisztítás nehezét.
A hangszer további részeinek tisztításánál az a leghatékonyabb, ha a fürdőkádban vagy egy nagy mosdóban dolgozunk. Egyértelmű, hogy automata mosogatógép nem használható; nem tisztítja ki a hangszer belsejét, és véglegesen károsíthatja azt. Töltsük meg a kádat langyos (nem forró) vízzel és keverjünk bele kb. egy evőkanálnyi mosogatószert. Helyezzünk egy nagy törülközőt a kád vagy a mosdó aljára, hogy elkerüljük a hangszer karcolódását. Helyezzük a szétszedett hangszert, a tolókákat és a fúvókát a törülközőre és hagyjuk, hogy a darabok 30 percig ázzanak, és a lerakódások fellazuljanak. Nagyobb hangszereknél, amelyek nem merülnek teljesen a víz alá, öntsünk szappanos vizet a corpusba. Puha ronggyal mossuk a hangszer külső részeit. A "kígyó" keféjét mártsuk mosogatószerbe, és finoman húzzuk végig minden csövön és tolókán. Ne erőltessük bele mindenáron a kisebb tolókák kanyarulataiba.
Vegyük le a ventilek tetejét a szeleptok alján. A ventil-kefével finoman keféljük ki a burkolatot. Ne felejtsük el, ez a hangszer egy kényes része, legyünk óvatosak. Ugyanezt a technikát alkalmazzuk a fúvókánál, de egy fúvókakefével. Ha a hangszer rendkívüli módon koszos, hagyjuk tovább ázni. Ismételten: ne használjunk súrolószereket, -szivacsokat vagy fémkeféket; a szappanos víz hat, ha türelmesek vagyunk. Bár kivételes esetekben egy kis higított sav feloldja a leszáradt lerakódásokat, jobb, ha bármilyen savkezelést csak tapasztalt hangszerjavítókkal végeztetünk.
Ha meggyőződtünk róla, hogy minden tiszta, öblítsünk ki minden darabot langyos vízzel, míg a szappan nyomai eltűnnek. Hogy elkerüljük a foltosodást, a hangszer külsejét tisztára törölhetjük. A külső fedőréteg könnyen karcolódhat, így a lehető legpuhább rongyot használjuk. Egy elnyűtt, de tiszta pamutpóló vagy pizsama kitűnő erre a célra. Fújjunk ki minden vizet, ami a csövekben maradhatott és hagyjuk a hangszert egy éjszakán át száradni. Fontos, hogy a dugattyúk, a szeleptokok és a tolókák végei csontszárazak legyenek, mielőtt elkezdjük összerakni a hangszert. Az olaj és zsír sokkal jobban használ, és tovább kitart, ha tökéletesen száraz felületeken alkalmazzuk. Ne felejtsük el, hogy a víz és az olaj nem keveredik össze.
Kezdjük a hangszer összepakolását azzal, hogy a hangolócsövek bemenő végére vékonyan borsónyi zsírt dörzsölünk. Ha így alkalmazzuk a zsírt, a fölösleg a hangszeren kívülre, és nem belülre tolódik, ahol befolyásolhatja a ventilek működését. Bizonyosodjunk meg róla, hogy minden felesleges zsírt letöröltünk a hangszer külsejéről. Ha minden tolócsövet visszahelyeztünk, a ventileket kell alaposan előkészíteni. Nagyon fontos, hogy mind a ventilt, mind a tok felszínét bőségesen bekenjük olajjal. (8-10 csepp a ventilekre és 10 csepp a burkolatokra), úgy, hogy a felesleges olaj átkerüljön a belső forrasztásokra. Ha így teszünk, védeni fog a vöröses elszíneződés és a korrózió (kék-zöld elszíneződés) ellen, ami akkor keletkezik, ha a csupasz fém nyállal érintkezik. Az ujjunkkal erőteljesen dörzsöljük szét az olajt a dugattyú teljes felületén. A dörzsölés garantálja, hogy a ventilt teljesen befedi az olaj és védi a Monel-ventileket a foltosodástól. Vannak zenészek, akik keresztül fújják az olajat a hangszeren. Jó ötlet a hangszer belsejének védelmére, de nem helyettesíti a dugattyú és ventil fent leírt helyes olajozását.
Tudjuk, hogy az eljárás hosszúnak és fáradságosnak tűnhet, de az első után gyorsan és könnyen megy. A hangszer viszont sokáig meghálálja.
